Másokon segíteni

Édesanyám sok okos dolgot tanított nekünk, rengeteg kijelentése maradt meg bennem. Ehhez a témához 2 fontos mondata is tartozik:

„A pénz az felelősség. Akinek pénze van kötelessége segíteni másokon.”

„Mindenkit a saját tehetségéhez mérten kell nézni. Egy tábla csokoládé jelenthet akkora anyagi terhet valakinek, mint másnak egy autó.”

„A pénz az felelősség. Akinek pénze van kötelessége segíteni másokon.”

Talán ennek köszönhető, hogy bennem soha fel sem merült az, hogy NE segítsek. Önkéntesen, önzetlenül és név nélkül, elismerést és köszönetet sem várva, segíteni csak magáért a cselekedért. Meglepődve hallgatom azokat az embereket, akik azzal adnak felmentést maguknak a közönyükért, hogy nem tudjuk hová megy az adomány, biztosan valaki hasznot húz ebből, biztosan rossz dolgokra költik, stb. Ezzel nem nekünk kell foglalkoznunk. A mi felelősségünk az, hogy ha van hozzá lehetőségünk adunk-e vagy sem. Ez mindenkinek a saját döntése, ezért magyarázkodásra sincs is szükség.  Az ember cselekedjen saját belátása szerint. De azon egy picit gondolkozzunk el, hogy emberként szabad-e hátat fordítanunk a rászorulóknak. Ha nincs pénzünk, elmehetünk önkéntesként dolgozni, segíteni. Nem kell feltétlenül pénzt adni. Az időnk, a munkánk is érték, azt is odaadhatjuk valakinek, ha az segítség neki. Bevásárolhatunk egy idős néni helyett vagy elmehetünk a gyógyszertárba. Elmehetünk egy karitatív szervezethez önkéntes munkát végezni, élelmiszer adományt gyűjteni vagy akár főzni stb.

Miért is tegyük mindezt?

Mert segíteni jó. Ennyire egyszerű. Manapság mindenki a boldogság forrását keresi, hát én elmondom mi az. Boldoggá tenni valakit az maga a boldogság. Ha látom, hogy a gyerekem örül az ajándéknak, amit kapott, boldog vagyok. Ha a férjem megköszöni a vacsorát, mert jól esett neki, jól érzem magam. Ha jókat tudok beszélgetni a barátnőimmel, akik jól érzik magukat velem, én is jól vagyok. Ha teszek magamért – például elmegyek tornázni -, elégedett vagyok. A saját boldogságunkat, lelki jól létünket nem lehet megvenni. Közvetetten talán, ha egy rászoruló családnak vacsorát viszek és látom, hogy a héten egyszer legalább jól laknak.

Nem szükséges mindent feladni és eldobni. Jól kell gazdálkodnunk az időnkkel és a pénzünkkel. Adjunk, amennyihez tehetségünk van és törekedjünk arra, hogy amennyire lehet segítsünk másoknak. Nézzük mindig azokat, akik a legjobban rászorulnak. Az idősek, a betegek, a hátrányos helyzetűek, stb.

…minden ember jó…

Láttam egyszer egy filmet, ami arról szólt, hogy az emberiséget a közöny viszi a pusztulásba. Akkor kicsit erősnek éreztem, de ma már tudom, hogy így van. Amikor látok valamit, de elfordítom a fejem. Ha nem tudom nem fáj, ha mással történik nekem semmi közöm hozzá. De ha látom, hogy egy férfi ütlegel egy nőt kötelességem-e, hogy odamenjek vagy nem rám tartozik? Nem fogom hagyni és tudom, hogy az összes ember, ha csak belül a szíve legelrejtettebb zugában is, de JÓ. Kérlek ne hagy Te sem! Legyünk mi a többség és akkor legyőztük a közönyt, az emberiség túlél és szebb lesz a világ.

“Legyünk mi a többség és akkor legyőztük a közönyt,
az emberiség túlél és szebb lesz a világ.”